Így indul a 2017. év!
Talajművelés idén trágyázást és ásást jelent. Tavaly tavasszal tudtam csak először megművelni a talajt még a fóliasátor felállítása előtt. Ahhoz képest idén jobban állok. Az előző évben pontosan az időhiány miatt elmaradtak azok az előkészítő feladatok, amiket ebben az évben már nem hanyagolhatok el. Igaz az is, hogy a talaj valószínűleg több mint tíz évig pihent, így leginkább a gyomokkal és a földben élő kártevőkkel kellett leginkább számolni. Viszont az elmúlt egy év erősen megterhelte a talajt, hisze a csepegtető rendszer által nyújtott öntözés, a folymatos sorok közötti járkálás igen keménnyé tette a talajt. A tápanyagok biztosítását műtrágyával, tápoldatokkal is biztosítom, de fontosnak tartom az természetes anyagokkal való talajelőkészítést is. Ezért is szereztem be szürkemarha trágyát az idei évre.
A rendelkezésre álló információk alapján a 32m2-es fóliasátor szerves tápanyagellátásához négyzetméterenként 4-6 kg szürkemarhatrágyára volt szükségem. A zsákok többszöri megemelése után arra a következtetésre jutottam, hogy a literes mértékegység közel azonos lehet a kilgrammokkal. Ezek után egy az egyben kezdtem el számolni. Öt zsák 50 literes szürkemarha trágy kb 250 kg (fagyott állapotban). Harminckét négyzetméterre elosztva közel 8 kg/m2 . Mivel szabadidőm csak így ünnepek környékén adódott, és még 2017. január 3-án neki tudtam állni a terítésnek és az ásásnak, így az erős fagyok előtt elkezdhettem a műveletet.
Ideálisan ezt a munkát nem télen kell, hanem még ősszel érdemes megcsinálni, de a lehetőségeim korlátozottak voltak. Vállaltam annak kockázatát, hogy a föld némileg fagyos, és ezért nehezebb lesz az ásás. A legnagyobb nehézséget viszont azt jelentette, hogy a trágya is fagyos volt, így kalapáccsal kellett szétvernem, miután a zsákból kicsomagoltam a tömböket. A terítésnél a fagyos darabokat ásóval szétverve, és lapáttal szétterítve igyekeztem mindenhova egyenletesen elosutani a 250 liternyi mennyiséget. Nagyrészt sikerült is a közlekedő utat kihagyva ugyan, amit ásás után úgy is eltüntetek. A kisebb egyben maradt darabokat lábbal az ásás haladásával szinte automatikusan apró darabokra porlasztottam.
A többi már gyerekjáték volt, és kb 8-10 munkaóra. Édesapám, isten nyugosztalja, még gyermekkoromban beavatott az ásás rejtelmeibe.
Ezért tudtam, hogy sietség nélkül, egyenletes ritmusban, hogyan lehetek a leghatékonyabb. Hozzá teszem a karácsonyi trakta után a súlytöbletemnek is jót tett ez a fajta testmozgás. Amikor az ásás során elérkeztem a fólia végébe, még az is eszembe jutott, hogy hogyan lehet a legpraktikusabban felásni a sarkokat. Furcsa módon így még gyorsabbnak is tűnt az ásás.
Valószínűleg a monoton, sorról-sorra ásás helyett itt több figyelembre volt szükség. A végeredmény viszont azt hiszem mutatós lett. Szép egyenletes lett a forgatás a sarkokban is. Pontosan így jártam el a maradék két saroknál is. Figyeltem arra, hogy a nagyobb rönköket kisebbre csapjam az ásóval. Abban is biztos vagyok, hogy az ásást követő igen fagyos idő azért majd apró darabokra töri, a dermedt, földrönköket.
Szerencsére így még mintha ősz lenne, felástam Chiki-Chili csodakertjét. Maradt még majd 125 liter trágyám, amit majd tavasszal a szabadföldi előkészítéseknél szórok ki, és forgatok bele a talajba. Addig is szép telet mindenkinek a csodás havas, de napsütéses időben!