Nagymarosi Csípős Fesztivál 2016
Már hónapokkal ezelőtt készültünk az egész családdal arra, hogy eljussunk idén is a Nagymarosi Csípős Fesztiválra. Tavaly, 2015-ben, még épp csak ismerkedtem a chilik világával, és 8-10 tő Jamaican és Habanero chili díszítette az erkélyünket, addig én már, mint majd 200 tővel rendelkező őstermelő, és majdnem kistermelő nézelődtem és ismerkedtem a chilis termékek sokaságával.
A nyár nem telt eseménytelenül, elég sűrű programunk volt, még a Fesztivál napján is volt egy délutáni-esti baráti-munkatársi összejövetel. Ez meghatározta azt, hogy korán, még a Fesztivál elején kell kilátogatnunk az eseményre. Vácról ez nem nagy kihívás, de az biztos, hogy itthon mindenki gyorsan összekapta magát, és alig 10 után már ott is voltunk.
A Fesztivál a nagymarosi főtéren, a piac terültén, piaci napon volt, mert a településen igen nagy forgataggal találkoztunk, már a megérkezésünkkor.
Az esemény a vasúti sínek felől közelítettük meg, így először általános, piaci termékekkel találkoztunk, és csak ezt követően, a vérkeringést követve kerültünk bele a magyar chilisek színes kavalkádjába.
Én eléggé nehezen oldódom fel az első pillanatokban, de az első kóstolók után valami érdekes mámorba kerültem. Már sokkal könnyebb szólítottam meg ChaBo, Tóth Balázst, és kérdeztem tőle, hogy hogyan lesznek ilyen sima, krémes állagúak a szószai. Beszéltem Gabko, Nagy Gáborral arról, hogy hogyan érzi magát szervezőként, végigkóstoltam Sáska Gyula igen tiszta chili termékeit, vagy megízleltem Paprika Jancsi Harissa jellegű édeskés, köményes szószát. Jó volt beszélgetni Chili Hungária Manufaktúrás Diczku Lászlóval.
Természetesen egy halom pénzt is otthagytunk, és azt gondolom, hogy saját szószaim mellett, jövő évre elég jól betáraztunk a termékekből. Tagadhatatlan kedvenceim a Gabko és ChaBo termékek, de megismerve a Manufaktúra, Danka Chili vagy a Magyar Chilis termékeket, el kell ismernem, hogy még van mit tanulnom.
Nagyon sok facebookról ismerős arcot láttam, de szűkös időkeret miatt, és nem is vagyok az a elsőre megszólítós fajta, nem igazán beszélgettem senkivel. Kivéve egy valakit, akit ugyan én szólítottam meg, de mint vásárló. Sokan a facebookos közösségben talán úgy gondolják, hogy egy kötözködős, magát mindenkinél okosabbnak gondoló ember, aki valami földönkívüli tudás birtokában írogat a chilitermesztés tudományáról. Legalább is nekem néha kínai amit ír, de nagyon sokat tanultam kritikus írásaiból, és hozzászólásaiból. Danka Chili Danka Krisztiánja bizony megismert, és a legtermészetesebb barátságos hangnemben invitált kóstolóra, mint bennfentest.Ha ért már meglepetés, akkor az ott ez volt. Nagyon közvetlen ember.
Csodálatos szószokat kóstoltunk, és vettünk, finom sajtokat hoztunk, élveztük a „túl hangos” zenét (nem volt olyan vészes Gábor), de arra álmomban sem gondoltam, hogy alig több mint egy óra Fesztiválozás alatt ennyi jó benyomást szerzek, és sok jó baráti beszélgetéssel leszek gazdagabb.
Láttam még valakit, akivel jó lett volna pár szót váltani, de a standjánál sosem volt ott, mikor arra jártam, amikor megláttam, pedig mindig beszélgetett valakivel. Sáska Gyula írásai alapján őszinte nyitottsága nem evilági természetes formája az emberi hozzáállásnak. Ismeretlenül is nagyra tartom, de azt hiszem vele még más formában találkozni fogok. Egy biztos, hogy az UFO-k köztünk járnak, és nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a chilit is a földönkívüliek hozták közénk, hogy általa tegyenek minket a Galaxis békés polgáraivá.
Viccet félretéve nagyon jól éreztük magunkat, és szeretnék jövőre újra ott lenni, akár mint kistermelő, hisz két nappal a Fesztivál után kaptam meg az értesítést, hogy megkaptam a kistermelői regisztrációs számom!
Köszönöm egész családom nevében a kellemes élményt, Köszönöm a szervezőknek, Nagy Gábornak, hogy a közelben ilyen kellemes napot tölthettünk.
Mentségemre szóljon, hogy aznap kora délután 31 emberre főztem bográcsos marhalábszár pörköltet, és természetesen a frissen vásárolt termékekből azonnal kóstolót tartottunk!
A Chili legyen veletek!